Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Capriban jártunk

 

Első ízben utaztunk Nápolyba, most szembesültünk azzal a régi mondással „Nápolyt látni és meghalni”. Kicsit kétkedve fogadtam ezt a mondást, mivel már sok szép helyen jártunk az évek során. Nápoly azonban rácáfolt erre, és hihetetlen szép látvánnyal fogadott minket. Távolban gyöngyfüzérként villogó fények, a messziről kivehető hatalmas Castel Nuovo, az óriás karéjú kikötő, és a tenger éjjeli hangulata méltó fogadtatásba részesített minket. Repülőgépünk éjfél előtt landolt a repülőtéren, és pár perc múlva már a város legforgalmasabb központi részén száguldott a taxi a szállodánk felé. A város lakói még ébren voltak. Másnap napfényes reggelre ébredtünk ízletes reggelink elfogyasztása után, megvásároltuk a háromnapos utazási bérletünket, mely számos kedvezményt biztosított számunkra, majd utunkat a Beverello-kikötő felé vettük. A Gescab Hajózási Társaság szolgáltatását vettük igénybe és a 8 óra 35 perces járatra vettük meg a jegyünket. Pár perc múlva hajónk már Capri felé szelte a habokat. A sziget a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl déli részén fekszik, 17 tengeri mérföldre Nápoly városától. A Capri szó önmagában is vonzerő, sokak számára az elérhetetlen álmot jelenti, a gazdagok üdülőparadicsomát. Az idelátogatók egy része a luxusnyaralás gondtalan élvezői, míg a többség kirándulni, és a természeti szépségeket jönnek megcsodálni. Capri szigete a földtörténeti ókorban még összefüggött a Sorrentoi-félszigettel. Történelmi korszakban született nevét már az ókorban is többféleképpen magyarázták. A görög írók, a Kaprea szóból származtatták, ami „vad sziklák” szigetét jelenti.  

egy-kert-disze..jpg

A római írók a latin kecske szóból a Caprae akarták levezetni. A legrégebbi leletek mégis amellett szólnak, hogy az i. e. IV. században a szigetet görögök lakták. Viszont i. e. 326-tól a sziget Nápolyhoz tartozott. I. e. 29-ben Augusztus császár Ischiát adta cserébe Nápolynak. A sziget nagyon kedves volt számára hadjáratai után gyakran tartózkodott itt, közvetlenül halála előtt is itt élt. Utóda, Tiberius császár villát építtetett ide, és mivel emberkerülő volt, ide vonult vissza és tíz évig innen kormányozta a birodalmat. Ittléte sok szörnyű legenda forrásaként szerepel, amit a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adott örökségül a világnak. A szigetet sok viszontagság érte, földrengés, kalóztámadások, pestis járvány. Most, hogy néhány történelmi eseménnyel megismerkedhettek, körsétára invitálom Olvasóimat, körülvezetve a látnivalók sokaságában. Capri szigetének idegenforgalma a IX. század elejétől lendült fel. Két évig itt élt Makszim Gorkij, később a nagy olasz költő Ada Negri és a svéd orvos-író Axel Munthe. Magyar vonatkozásként megemlítem Hajnal János nevét, ő is itt élt és dolgozott, akit a milánói dóm és a római templomok világhírű festőjeként tartanak számon.  A sziget Nápoly felé néző kikötője a Marina Grande, ide érkeztünk meg mi is. A Grotta Azzurra, a Kék-barlang a sziget egyik legnagyobb látványossága. 1822-ben a sziget lakói szerint egy halász fedezte fel. Ennek ellenére mi nem ezzel a látnivalóval kezdtük meg utunkat. A barlanghoz eljutni csónakokkal lehet, magassága kb. 50 méter, nyílása lesüllyedt, így csak egy igen keskeny szűk bejáraton keresztül lehet bejutni, ezért mindenkinek le kell feküdni a csónakokban.  Bent lehet csak kiegyenesedni és körülnézni. A barlang annak köszönheti világhírét, hogy a fény egészen alacsony, keskeny nyíláson keresztül hatol be, és visszaverődve, a vízben megtörve kékes színűvé teszi a barlang falainak belsejét. Ez igazából akkor élvezhető a legjobban, ha a szemünk már hozzászokott a félhomályhoz. Ilyenkor, ha megütik a víz felszínét, a víz kék színben játszik. Sajnos nem volt lehetőségünk élvezni a híressé tevő fényt, mert az utánunk jövök miatt sietnünk kellett.  A kikötőből fel lehet jutni az elegáns Capri központjába sikló (funicolare) segítségével, valamint a kissé rusztikusabb Anacapriba busszal vagy gyalogosan. Anacapri végtelenül kellemes üdülőhely, kerámiagyártásáról híres. A házak házszámtáblái ezekből a színes csempékből vannak kirakva. Ehhez hasonlót Spanyolországban láttunk, ahol szintén így vannak jelölve 

bananfa-caprin.jpg

a házszámok. Utunkat Anacapri felé folytattuk busszal, elsőként a San Michele (Szent Mihály) tiszteletére emelt kápolnát tekintettük meg, majd a svéd orvos-író Axel Munthe villáját. A templom legfőbb ékessége a XVIII. századi színes 2500 nápolyi csempéből (riggiole) kirakott szépséges majolikapadló, mely a bibliai Paradicsomkertet ábrázolja. Axel Munthe (1857–1949) a helybelieket ingyen gyógyította. Az emberbarát orvoshoz a hálás betegek éveken keresztül hordták az ókori köveket, a villa ebből épült fel, valamint a szobortöredékeket, amiknek nagy tisztelője és gyűjtője volt.  A villa belsejében múzeumszerűen berendezett ókori régiségeket, reneszánsz és késő barokk bútorokat tekintettünk meg, valamint az életében használt személyes tárgyait. A házat végigjárva, végtelen kedvességgel kialakított, kellemes otthon tárult elénk. Mi is szívesen laknánk egy ilyen házban és annak környezetében. Újságcikkek, fényképekben bemutatott életútja is feltárult a nappaliból kijövet. Az épületet körülvevő teraszos park szépsége a virágok tarka pompája, a parányi vízesés lenyűgöző. Külön madárház is van, az ott honos kitömött madarak bemutatásával. Sokat időztünk a parkban, mert minden kanyarnál újabb és újabb látnivaló tárult elénk.  A pihenős teraszokról nagyon szép kilátás nyílt a Vezúvra, és a Nápolyi öbölre. Gyalog is felmehettünk volna e két nevezetességhez, de elég megerőltető lett volna a 882 lépcső alkotta Scala Fenicia ösvény meredek útjának megtétele, melyet a sziget első görög telepesei vájtak a sziklába.  A fél kilométeres útszakaszt, kb. 300 m szintkülönbséget ezért busszal tettük meg. Autóbuszunk lélegzetelállítóan éles, szerpentines szűk kanyarok között kanyargott, buszvezetőnk a kanyarok előtt gyakori dudálással jelezte jöttünket. Capri és Anacapri között emelkedik az 589 m magas Monte Solaro. A Piazza Vittoriától egyenest a Seggiovia Monte Solaro bejáratához mentünk, ahol fejenként 10 euróért megvásároltuk az oda-vissza érvényes jegyünket. Akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkozom, sok időm nem maradt a gondolkodásra és már a mi libegőnkhöz hasonló alkalmatosságban csücsültem. Az előttem feltáruló magasság és mélység iszonyú félelemmel töltött el, úgy kapaszkodtam, hogy mozdulni sem mertem. Amikor felérkeztünk a hegy teraszára egy kis pihenőt tartottunk fényképezéssel összekötve. Innen remek kilátás nyílt Marina Piccola kikötőjére a Faraglioni sziklákra, Caprira és Anacaprira.  A felvonó kb. 25 perc alatt oda-vissza le és felröpíti az embert.  Alattunk bokros, erdős terepviszonyok látképe uralkodott. Az időjárás nagyon kedvező volt, a szépséges panorámát, a csodás tájat, az egész partvonulatot jól beláthattuk.  Capri és Anacapri utcácskái keskenyek, festőiek, házaik fehérek, a kertek kis mérete miatt pergolák díszítik a házak előtt lévő szabad területet. A sziget kedvező mikroklímája, a növényvilág legszebb szubtrópusi növényeinek ad otthont. A levegőben mindenütt citrom-, narancsligetek bódító illata érezhető, virágzó orchideák, nagy amforákban illatozó rózsák, 

bougainvillia.jpg

színpompás bougainvilliák virágzuhatagai, túlzás nélkül a földet seprik. A gazdagon termő szőlők, teraszos megművelésűek, a festői környezet, egyedi hangulatot kölcsönőz a szigetvilágnak. Ha jobban meg akarjuk ismerni a vidék idilli atmoszféráját a falvak között, túraösvények vezetnek, de a sziget varázsa egy nap alatt is kellemes élménnyel ajándékoz meg.  Miután kiszálltunk a libegőből, busszal mentünk Capri városközpontjába, az I. Umberto térre, ahol a rengeteg turista zsúfolásig megtöltötte a teret és annak mellékutcáit.  Az egyetlen teret kávéházak veszik körül. Délfelé járt az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy az eddig látottakat megpecsételjük egy erős, olasz kávéval és egy lágy, omlós, finom süteménnyel. E rövid pihenő után szállodák, villák, világmárkákat árusító luxusüzletek sora mellett haladtunk el. A teret elhagyva utunkat a Certosa di San Giacomo karthausi apátság felé vettük.  Az 1371-ben alapított kolostor egyetlen dísze az a trecentoi freskó maradvány, mely alapítóját Johanna királynőt ábrázolja középen a Madonnával. A kolostor nagy része romos, de ennek ellenére érdemes volt megnézni. A kis kolostorudvar nagyon kedves, az 1400-as évekből való, folyosóinak oszlopai azonban régebbiek. Nyugat felé visszasétálva, hamar elértük a Parco Augustot. Augusztus császár egykori kertje helyén ma park található. Ez a terület később Friedrich Alfred Krupp (1854-1902) német fegyvergyáros birtoka lett, ezért a Marina Piccola szikláihoz vezető kanyargós ösvényt, a híres Via Kruppot, róla nevezték el. Fentről lenézve a szerpentines, tűkanyarokkal levezető út fantasztikus látványa elvarázsolt minket. Lefelé haladva szebbnél szebb kép tárult szemünk elé.  A meredek sziklák, a feneketlen szakadékok, a fákkal borított lejtők, a fehérre meszelt villák, a kakukkfűtől, jázmintól illatozó kertek balzsamos illata örökre meghatározó emlékként él elménkben. Szinte megállt az idő, nincs zaj, csak a tenger hullámzó morajlása, és mi ketten. Álltunk némán és szívtuk magunkba a sós friss tengeri levegőt, néztük a tenger csillámló habjait a ragyogóan kék eget. Teljesen átadtuk magunkat a természet csodálatának. Az út elején egy kiírás szerepelt, hogy le fogják zárni felújítási munkák miatt, elmondhatjuk, hogy szerencsések voltunk. Innen még fantasztikusabb kilátás nyílott Capri híres szikláira (Faraglioni-sziklákra). Mindegyiknek saját neve van: Stella a legmagasabb 110 m, a Scopolo 102 m, a Mezzo a legalacsonyabb mindössze 80 m magas, de ez a legkülönlegesebb, mert a belsejében egy természetesen kialakított árkádszerű alagút van, mely kishajóval átjárható. A szikláknak kizárólagos lakói vannak, a kék gyíkok, akik csak itt élnek a világon. A sziget déli oldalán rejtőzködik az álomszép yachtok kikötője, a Marina Piccola. Kevés idő állt már a rendelkezésünk ezért a hagyományos célpont felé vettük utunkat, a hajdani Villa Jovis romjainak felkeresésére. A sziget ÉK szegletében, mintegy 2,5 km-re található Capri belvárosától. A távolságot kényelmes menetben egy óra alatt tettük meg. A Villa 

virag-capri-szigeten..jpg

Jovis magyarul Jupiter villája, Tiberius császárnak volt a palotája a sziget keleti hegyfokán. Az általa építtetett paloták közül ez volt a legfényűzőbb. A 333 m magas kiugró szirtfokról a Salto di Tiberio-ról dobatta a tengerbe az általa nem kedvelt embereket. A villát és az odavezető utat erdős, kertes részek veszik körbe. Az épület egyes részeit lépcsők és teraszok kötötték össze. Felismerhetők a palota fürdőhelységei, négy oszloptalapzat, mely a palota előcsarnokához tartozott, továbbá márványberakások, padozatrészletek a császári lakosztályból.  A hajdanán állt palota nagyságába, romjai engednek bepillantást, de annak teljes beosztottságára, mára már nehéz rálátni. A palota felett egy kis kápolna áll, ahonnan tökéletes körkitátás nyílik a szigetre és a tengerre. Tiberius császár halála után a sziget fontosságából veszített, 366-ban az összes régi épület összedőlt a nagy földrengés miatt. Történelmileg a sziklasziget képét az antik tragédiák fensége jellemzi.

Az egy nap alatt Capri szigetének csak kis részét ismerhettük meg, de így is megigézett minket, a dús vegetáció, a virágok színei, illatuk, a sziklák vadsága, a tündöklő tenger tiszta levegője, mely a szépség kimeríthetetlen forrásaként ontotta felénk bőkezű áradatát. Számunkra Anacapri nyugalma, békéje, csendje egy parányival szimpatikusabb volt, míg Capri nyüzsgő forgataggal teli mozgalmas élete is sok szépséggel lepett meg minket. Az egynapos kirándulásunk véget ért, az élmények gazdag tárházával tértünk vissza nápolyi szállodánkba.

 

Írta: Lévai Rebeka Margit

Képgaléria a cikkhez

Bibliográfia

Fajth Tibor,-- Itália-- Panoráma Kiadó 1980.

Csapó György,-- Circolare-- Gondolat Kiadó Bp. 1971.

Welner István,-- Rómából Szicíliába-- Panoráma Kiadó, 1979.