Én, ha kaktusz lennék
Én, ha kaktusz lennék
Virágot bontanék
A virágaimnak
Díszvázává válnék
Tele életnedvvel
Tövisruhám óvná
Ki leszakítaná
Előbb-utóbb bánná
Aki otthont adna
Háza éke lennék
Virággal s anélkül
Neki díszelegnék
Szerényen pihennék
Fagyban és hőségben
Újra kivirulnék
Tavaszban és őszben
Tövis, virág - két szerv
Mint fegyver és ékszer
Vadság és báj - kényszer
Igéznék ezerszer
Tövispárnám gyapjas
Gyökerem oly kényes
Kilátszik a bordám
Sok napfényre éhes
Honom Amerika
Sivatag, őserdő
Fennsík, hegyek orma
Völgyek és a lejtő
Édes őshazámban
Nem becsülnek sokra
Az Óvilágban van
Létemnek jobb sorsa
Csúcsformám a régi
Lapos, gömb meg pózna
Néha bokrosodom
S növök, mint egy nagy fa
Töviseim kuszák
Horgas girbe-gurbák
Egyenesek s csupán
Ritkán vagyok pusztán
Termésem, ha érik
Jut földnek, madárnak
Szomját, éhét veszi
Vadnak és vándornak
Néhány mag, ha serken
S vérem tovább viszi
Hagyd az anyaföldben
Vénnek cseperedni
Rossz híremet keltvén
Akik nem kedvelnek
Noha nem ártok én
Egyetlen egy lénynek
Nem szúrnám, ki engem
Sohasem bántana
Minden tövishegyem
Bársonnyá változna
Kínálnám virágom
De csak kis időre
Gyönyörködj és várom
Szeress meg örökre!
Én, ha kaktusz lennék
Szeretetre vágynék
S bizarr szépségemmel
Szívekbe lopódznék!
Kiss Csaba
Érd, 2011. február 06.
Verselemzés
Kiss Csaba: Én, ha kaktusz lennék
Történelmi áttekintés: A poéta életpályájának még csak derekán jár, amikor váratlan események rázzák meg egész Európát. Az MKOE-ben felüti fejét a széthúzás, megindul a lassú, de biztos hanyatlás. Az európai Unió tehetetlen ezzel a problémával szemben. Hiába küld euró milliókat az Egyesület megmentésére, hiába próbálják az amerikai földrészt közelebb húzni Magyarországhoz, mégis sokan Madagaszkárért vagy egyenesen a szocialista Kubáért kiáltanak segítséget. Nehéz hónapok ezek. Az egész világ egyként szorong, várja a fejleményeket. Sokan nem tudnak semmit. Néhányuknak csak az egyetlen hírforrás marad - a levelező lista. Itt már csak Isten segíthet, akihez több könyörgő levelet is írnak, de válasz nehezen érkezik. Ekkor már minden szem Magyarországra, Érdre mered. Mi lesz veled MKOE? Ekkor megjön Isten válasza. "Majd reflektálok"- írja. Végre! Mindenki hátradőlhet és élvezheti a boldogságot, a harmóniát, az egyetértést. Az MKOE ekkor megmenekülni látszik, de a reflektálókból több nem lesz. Ekkor, ebben a reménytelen helyzetben, amikor már minden kaktusz ledobta töviseit, elhervasztotta virágait, és elindultak vissza, az ősi föld felé, ekkor a 24. órában született eme remekmű.
A vers: Az első versszak a költő ars poetica-ja. A problémák megoldásáért, már önmaga is vállalná, hogy virágot bontva, díszes tövisekkel mutatna utat a jó irányba. Felvállalva ezzel a szenvedést és mindenki bűnét, csak hogy egy szebb, jobb világ köszönthessen az MKOE ablakán. A kaktusz - vagyis a költő - álmában egy ház éke kívánna lenni, ezzel is hirdetve a kaktuszok nagyságát. Majd ismét a valóságba cseppen, amikor a kemény életről ír. Fagyban és hőségben. Csendben állná a megpróbáltatásokat, étlen, szomjan. Ám ekkor valami gyökeres változás jön. Fegyverért kiált és ékszerért. Legyen vége a széthúzásnak, mert az ékszerekből nyert anyagi javak fegyverért és leigázó vadságért kiáltanak.
Ismét álmok jönnek, de ekkor már az őshazáról, Amerikáról álmodik, sivatag, hegyek, völgyek. "Édes őshazám" - innen már nincs visszaút! Álmodik a természetről, tövisekről, csodás formákról. Magját szórná, hogy sokasodjon, de tanácsot is ad, hogy: hagyd "Vénnek cseperedni". A jövőbe néz, próbál tanáccsal ellátni, hogy: "Nem szúrnám, ki engem Sohasem bántana"
A végén, már csak a szeretetvágy marad, hogy gyönyörködj, szeress, mert szeretnék a szívedbe lopódzni. Nem vágyom másra, csak a szeretetre és szeretteimre.
A lehetséges jövő. Vajon mi jöhet ezek után? Boldogság? Béke? Nem tudni, mert válaszként ott lapul továbbra is az önkény, a zsarnokság. Amikor már a cserépből kiboruló föld sem jó - a haza földje, nem jó a víz - az élet vize, akkor vajon mi jöhet még? Mi sújthatja még az MKOE-t? A balsors?
Jokhel Csaba
Érd 2011. 02. 07.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Szia Icuka!
Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy melyikünkhöz is intézed kedves szavaidat. Végülis mindegy, mert mindketten csak dicséretet kaptunk. Köszönöm druszám nevében is. Közös, elválaszthatatlan művé vált ez a kettős. Esetleg Rigerszki Zolit kellene meggyőznöd, hogy a jubileumi Kaktusz-Világban lenne a helyük. Megírtam, Csaba reagált rá, ennél többet nem tudok tenni, hogy minden kaktuszkedvelőhöz eljusson, ha tényleg jó. Még örökzöld is lehet mindkettő, mint a kaktuszok.
Icuka, a kaktuszokat csodáld, mert ők művelik velem (velünk) is a csodát, és ezen nem lehet csodálkozni. :-)
Történelmi át tekintés.
(Libnárné H.Ilona, 2011.02.10 22:29)
Szia Csaba.
Gratulálok a vers elemzésedhez.Nagyon jól be azonosítottál szinte minden sort.Nagyon tanúságos és el gondolkodtató,és érteni is lehet belőle.
Odaföntről,nagyon megható üzenet érkezett.
És tényleg a kaktuszos hited ne hagyjon el soha!.
Én ha kaktusz lennék
(Libnárné H.Ilona, 2011.02.10 22:15)
Szia Csaba.
Gratulálok a Ha Én ha kaktusz lennék versedhez.Igazán nagyon találó és ,kedves!
Ragyogón össze szedted a vers sorokat ,szinte minden szépet és jót le írtál
amit a kaktuszokról lehet írni.Csaba én csak csodálni tudlak!!.
Odafönt.
(Akinek válaszát vártad!, 2011.02.08 20:58)
Kedves Fiam!
Ki fogyott a tollamból a tinta,azért írok íly soká!
Túlságosan borúsan látod a jövőt! Nézd a dolgok jó oldalát! Bármily vész,balsors,széthúzás is sújtja az MKOE-t,itt a tavasz a megújulás ideje és hűséges gyűjtőim kezei között mindig virágozni fognak kedvenc növényeim a kaktuszok!
Hited soha ne hagyjon el!
Melyiket válasszam?
(Kiss Csaba, 2011.02.11 16:19)