Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kajdacsi János: Isla Margaríta. 2

 

Vissza az 1. részhez

 

13. folytatás

Elmúlt két óra, szikrázó a napsütés. A kocsihoz érve a csomagtartó az első. Üdítő az én kezembe, sör a sofőrébe, úgy látszik ez itt így dukál. Indulunk tovább délnek. Lassan poroszkálunk, hogy jobban tudjak filmezni a kocsiból. A zene szól, mind hangosabban, Juan Carlos már együtt nótázik az előadóval, egyre felszabadultabb a fickó. Nem bánnám, ha néha az utat is figyelné, bár amerre most járunk, talán a madár sem jár. Kaktusz rengeteg amerre csak nézek. Az út kiszélesedik, félre állunk, nézem a sáros keréknyomot, pár órával ezelőtt itt eső volt. Az egyetlen felhő, ami megkapaszkodott a hegy csúcsán itt kiadta lelkét. Igazi gőzfürdő van szerintem száz százalékos a páratartalom, szellő sem rezdül. Óvatosan lépek a kaktuszok közé, nem szeretnék újabb sebeket begyűjteni. Virágzó melók amerre csak nézek. Ezek jóval kisebb termetűek, a töviseik hosszabbak, némelyiké fekete. Hosszasan tanulmányozom őket, egyben biztos vagyok, senkinél nem láttam ilyen növényeket. Meg kéne pakolni velük egy bőröndöt, hogy a hozzáértők otthon alkothassanak véleményt róluk. img--89-.jpgAz összegyűjtött terméseket borítékba teszem. Két szép hosszú tövises magoncot, innen is begyűjtök, illetve az egyiket, Juan ásta ki. Hozta nagy lelkesen. Úgy járt kelt a kaktuszok között, mint egy príma balerina. Egyszer le fogom vetíteni magánszámát, ezt nem hagyhattam ki, filmre vettem. Próbálom megsaccolni a növények számát. Szerintem itt a tizenegyes élőhelyen, száz négyzetméteren ezer is található, kicsi, nagy, mindenféle méret. Talán pár hónapja lehet, hogy itt is tűz pusztított. A bokrokon Tillandsi-ák, recurváták szénné égve, alattuk sült Melokaktuszok. Némelyik túlélő, már bontogatja virágait. A Cereuszok fáklyaként éghettek. A töviseik hiánya jelzi a tűz pusztítását maguk a növények szinte sértetlenek. Ez megint olyan terület, amelyet egész nap, lehetne kutatni. Jócskán elkalandozok, egy hangyabolyt figyelek már jó ideje, érdekes mellvédet épít itt, ez a szorgos népség. Harciasan nekirontanak a tövisnek, amellyel kicsit megzavarom őket. A távolból hallatszik, sofőröm kurjongatása. Füttyentek egy hatalmasat, hogy bizton tudja, élek létezem, csak még menni nem akaródzik. Egy szép cereusz cristatat is sikerül lencsevégre kapni. A léptek felém közelednek, rövidet füttyentek, ujjaim között szinte sikolt a távozó levegő. Már itt van a cimbora, hozott üdítőt, igazán rendes. A sör, hogy ott van a kezében már természetes. Mutatom a hangyákat, a cristatat, amit filmre vettem, nem egészen érti, vagy inkább egyáltalán nem, hogy mi van ebben különleges. Az óráját nézegeti, indulni kéne lejár a mandátuma. Megiszom az üdítőt, búcsút intek a kaktuszoknak, innen már hazafelé indulunk. Kocsi és zene egyszerre indul. Juan Carlos a vidámság netovábbja. Mondja a szöveget az istenadta. Kedvenc slágere lehet, a lemez bár serceg néha, az ő hangja a hideg sörök ellenére sem rekedt. Énekel, ahogy a torkán kifér, a kocsi fut bele az éjszakába, haza a szállásra. Recepció, szobakulcs, széf, boríték, benne a százas-dollárban. Amint kezébe kapja, sarkon fordul, elszalad, na, ez jól itt hagyott. Közben én a recepcióssal egyezkedem, reggel irány Canaima. Minden rendben, ébresztő, reggelit csomagolva kapom, kontinentális. Az valószínű, hogy ehető. Lihegés mögöttem, ott áll Juan Carlos kezében a C.D., amit egész nap hallgattam, új kivitelben. Ezért sietett annyira. Hosszú kézrázás, hidd, el én is örülök annak, hogy te örülsz. A holnapról kérdez, magyarázom, elrepülök a vízesésekhez. Akkor ő elvisz a reptérre, ott megvár, és haza is szállít. Sajnos ez nem lehetséges, reggel kisbusz jön értem, ezen már nem lehet változtatni, ki van fizetve. Karomat fogja, hogy menjek vele a kocsihoz. A csomagtartóban maradt még üdítő, a kaja is ott lapul hűtőtáska alján, sör egy darab se. Kajánul a sörre kérdezek, széles mosoly a válasz. Ha nincs, akkor, ami a saroglyában van, vidd el a gyerekeknek. Adiós señor, gracias, noche buena Felkapom hátizsákomat, csak úgy panyókára vetve. Az oldalamba maró tövisek figyelmeztetnek tartalmára. Egy pillanatra sem szabad kihagyni. Felém integet egy fehér kabát az asztalok közül Gabriel az a mixer. Óvatosan teszem le a hátizsákot az egyik székre. Az előbb úgyis majdnem eldobtam. Szegény magoncok, szegény oldalam. Széttárt kézzel mutatom, hogy-hogy itt dolgozik. Szabadnapos a pincér most ő van helyette. Coctél? Extra? Az egész ember egy kérdőjel. Oké nem bánom, jeget bőven tegyél bele. Előveszem, a kamerát mire visszaér, beállítom a Juan Carlos-ról készült felvételt. Először csak nézi, majd amikor felismeri a taxist, kitör belőle a röhögés. Talán mégse kellett volna neki megmutatni. Kiderül, hogy esténként itt a szálló folklór műsorában is fel szokott lépni. A coctél határozottan finom, nem búvárpálinka. Ha nem ismernétek, hogy az milyen, elmondom, lemegy, körülnéz, és gyorsan visszajön. Megköszönöm a coctélt, elköszönök. Felmegyek, elteszem magam holnapra. Jó éjszakát!


14. folytatás

 

Este hamar lefeküdtem, most éjjel három, bámulok ki az ablakon, messze még a reggel. Hallatszik a tenger morajlása, fáradhatatlanul ontja magából a hullámokat. Nem lett a barátom, imádom, de ez a kavargó áradat, több a soknál. A sziklák közt örvénylő víznek is megvan a maga szépsége. Akik azért jöttek, hogy jókat úszkáljanak, és napfürdőzzenek, ebből csak az utóbbi jött össze. Időm még bőven van reggelig, átnézem a magammal hozott útikönyvet, ebből idézek.

Az ősi legenda szerint, amikor Isten a világot teremtette, az oktondi ördög mindenbe beleszólt. Ám olyannyira belefáradt az örökös okvetetlenkedésbe, hogy a hatodik napon elaludt. Isten akkor teremtette Venezuelát, s adott néki ezerféle kincseket: nemesfémeket, töméntelen vasat, kőolajat és a majdani turistáknak is kedveskedve, lélegzetelállítóan gyönyörű tájakat.

Az ajtón dörömbölnek, úgy aludtam el könyvvel a kezemben, hason fekve. Alig találom meg a kilincset a küldönc az óráját mutatja, van még fél órám, hogy elkészüljek. Tíz évenként egyszer, ha előfordul, hogy elalszom, most sikerült. Hamar összekapom magam, már robogok is lefelé, persze gyalog, hármasával veszem a lépcsőket. A recepción átveszem a reggelim, becsomagolva, megcímkézve névvel, szobaszámmal. Ez igen ez kiszolgálás, ha a tartalma is ilyen lesz, ideköltözök. Megérkezik a kisbusz, már ketten ülnek a mini buszban. Mint később kiderül egy szlovák házaspár, a férj szerencsére jól beszél magyarul. A sofőr elkéri a nálam lévő papírokat, int, hogy beülhetek. A szállóból csak én utazok egyedül, kényelmesen elhelyezkedek 40 perc a reptérig. A végén tízen jövünk össze. Beterelnek bennünket egy szűk folyosóra, elkérik az útlevelet, a csomag nem érdekli őket. Aki túl van, az adategyeztetésen már indulhat a várakozó kis repülő felé. Én hülye, udvariaskodom, a végén a szárnyra ülök, ahonnan nem lehet fényképezni, csak ha, kívülről foglalnék helyet, úgy meg huzatos. Most, hogy helyet foglaltam kezdek körül nézni. A gépnek hiányzik a padlója, csupaszon állnak a merevítő gerendák, az ülésem kicsit el van szabadulva, egy rögzítő csavar hiányzik. Olvastam meg hallottam már ezt, azt ezekről az agyonhasznált gépekről, most tapasztalom a valóságot. Lehet, hogy a hotelben tudtak valamit azért készítették olyan gondosan, névvel, címkével a túlélő csomagot. A gép lassan köhögve, prüszkölve gurulni kezd, már nincsen visszaút irány Canaima.


15. folytatás

 

Száz métert, ha futott a gép már a levegőben vagyunk. Ez gyorsan ment, agyam majd kijött a talpamon, ilyen gyorsan még nem emelkedett velem repülő. Hasonló érzésem volt Izraelben, amikor átstartolt a gép leszálláskor, mert egyik kereke nem nyílt ki. Sápadt arcok fordultak egymás felé. Angolul szólt hátra az egyik pilóta,(megjegyzem ajtó sem volt a pilótafülkén) a szél miatt kellett gyorsan emelkednie. Ezen már túl vagyunk, a part felé közeledve erősen dobál bennünket a szél. Egy marék zabszemet gyorsan szétkapkodnánk, olyan is van köztünk, aki zacskót szorongat. Túl a part menti hegyeken normalizálódik a gép repülése. Nézem az alattunk elsuhanó tájat. Ameddig a szem ellát mindenhol erdő, hatalmas tarvágásokkal tarkítva. Több helyen füstoszlopok emelkednek a magasba, nem gondolnám, hogy indiánok adnak füstjelet egymásnak. Aszfalt csík szeli ketté az őserdő egy darabját, megérkeztünk. Olyan gyorsan ereszkedünk, hogy füst gomolyog elő a merevítő bordák közül, pánikhangulatot keltve. A pilóta nyugodt hangon közli, mindez csak szárazjég jelenség, a gép testére fagyott vízpára, hirtelen elolvadása okozza. Odakint harminc fok meleg van. Mondhatta volna előbb is, egy két utasnak most kevésbé lenne sárga a nadrágja. Szóval megérkeztünk. Karámszerű gerendázat közé terelnek bennünket, mint kiderül újabb útlevél ellenőrzés (útközben, hátha felszedtünk valakit) Két nyitott platós terepjáróra ültetnek bennünket, és alig foglalunk helyet, a két jármű őrült száguldásba kezd a kanyargós erdei úton. Szó sem lehet fotózásról, két kéz is kevés a kapaszkodáshoz. Repülés után halmozzuk az élvezeteket. Talán egy-két kilométert tehettünk meg, fantasztikus táj bontakozik ki szemünk előtt. Az őserdő karéjában egy vízesésekkel tarkított canaima--venezuela-.jpgCola színű tó, háttérben az Auyantepuy „Az Ördög Hegysége". A két sofőr vigyorogva ad át a ránk várakozó, mezítlábas indián vezetőnknek, aki spanyolul, angolul, és németül köszönt bennünket (magyarul nem, ezt minden Fórumon, közzéteszem, mégiscsak tűrhetetlen). A szlovák házaspár jóvoltából, én is értem miről beszél, fordítanak nekem, innen is köszönöm. Egy váróterem szerű épületbe irányít minket, itt térképeken, fotókon mutatja be a park kiterjedését, és történetét. Canaima területe körülbelül 30 000 négyzetkilométer, a világ 7. legnagyobb Nemzeti Parkja. Az áthatolhatatlan dzsungelek egyetlen járható útvonalai a bővizű folyók sokasága. A Park területe a pemon indiánok ősi földje. Az eligazítás után kapunk egy fél óra szabad mozgást, hogy körülnézzünk. Megemlítem, szeretnék orchideákat fotózni, ha lehetséges. Semmi gond, ha itt maradok pár hónapot bevárva az esős évszakot, biztosít számomra indián vezetőket, a kígyóktól jaguárig sok mindent fotózhatok, különben be kell érnem a tábor területén látható növényekkel, mutat körbe széles mozdulattal. Hú, de vicces. Megköszönöm az útbaigazítást, az erdő felé indulok, ahonnan papagájrikácsolás hallik. A part mentén haladok, onnan térek rá az ösvényre, amely az erdőbe vezet. Hatalmas faóriások zárt lombkoronával, egyetlen madarat sem látok, csak az ordenáré rikácsolás jut el hozzám. Letérek, az ösvényről az avart rúgom magam előtt, kerülve így a megbújó meglepetéseket, itt-ott némi mozgást hallok, a fejem fölül, meg szárnysuhogást, a távozó Arák neszeit. Az elefánt bement a porcelánboltba, így kell ezt csinálni, legalábbis, ha hangfelvételt szeretne valaki készíteni. Visszafelé menet egy Strelicia félét pillantok meg, öt-hat méter magasságban fejleszti érdekes virágzatát. Mire visszaérek, a többiek már mentőmellényben díszelegnek, mintha a felriasztott papagájcsapat ide húzott volna át. Egy tíz méter hosszúságú cenu szerű csónakban foglalunk helyet, eveznünk nem kell, pedig érdekes lenne látni a küszködést, hazafelé meg a hólyagos tenyereket. Vezetőnk, vízre szállva kapitányunk, mindenkit leültet. Ő maga combközépig vízben állva igazítja, hajónkat a megfelelő irányba, majd egy elegáns szökkenéssel helyet foglal a motornál. A motor felbőg, és mi szeljük az áttetsző vörösbarna vizet. Ez nem az én napom, megint rossz helyre ültem csak a többiek feje felett tudok fotózni.

 

 


16. folytatás

A látvány egyszerűen hihetetlen, a valóságtól elrugaszkodott. Ahogy közeledünk, a vízesésekhez úgy halkul a motor dübörgése, és veszi át szerepét, a víz, sustorgó mindent betöltő zúgása. A szikláknak ütköző víz gejzírként tör a magasba, szivárványos glóriát fonva, mielőtt a mélybe zuhan. Indiánunk mesterien kormányozza hajónkat, a keresztvizet mindannyian felvesszük. Csontig hatol a dübörgés, amint elhaladunk a zúgó előtt. Homokos partra csusszan hajónk, néhány utas szinte futva menekül a víz-közelből, mint a hajótörött mikor végre biztos talajt érez a lába alatt. Az utolsó zuhatag vagy félszáz méterre van tőlünk, arra indulunk vissza, csak most a parton. Emberkéz igazította természetes lépcsősor vezet az ösvényen, magához ölel bennünket az erdőrengeteg. Mezítlábas vezetőnk zergeként közlekedik, mi csúszkálva, botladozva megyünk utána az egyre mohásabb nedvesebb köveken. Talpunk alatt remeg a talaj. Boltozatos sziklafal tornyosul előttünk, ezen ugrat keresztül a víztömeg, függönyt húzva a sziklák elé. Indiánunk már ott áll a természetes alagútban, serényen integetve, hogy kövessük őt. Elképesztő, amit a természet itt megalkotott. Fejünk felett tonnás táblakövek felette a rohanó áradat. Mindez, ha ránk szakadna, koporsóval nem kéne bíbelődni, kőbe vésnék neveinket. Kellő ámulat után csuromvizesen az erdőbe vezető ösvényre térünk. Kisebb megállókkal növénybemutatóval tarkított a program. Az egyik bokornál megállva bemutatásként, ujjával megpöcköli az ágat, először nem is tudjuk, hogy mit kellene látni. Egy vékony pálcával, tanárosan kezd magyarázni. Először angolul, majd átvált németre, hogy spanyolul folytassa, mutatva a levélnyélen dudorodó, bunkerszerű képződményt, ahonnan az ütögetésre seregnyi hangya ront elő, hatalmas rágókkal, keresve az ellenséget. Tanösvényen haladunk tovább. Egy tisztás szélén, bevárjuk a lemaradókat. Újabb előadás szlovák szinkrontolmácsolásban, egy törzses fű félét emel a magasba vezetőnk, amit az indián őslakók meggyújtva szúnyogriasztásra használnak. Ebből kéne hazavinni, a szúnyogok engem nagyon szeretnek. Ha csak egy is nótázik nekem, képtelen vagyok álomba szenderülni. Indulunk tovább, többféle fát, cserjét mutat be Indiánunk, lágyszárú növényt köhögés ellen, frissítőnek egy liánt vág ketté, melyből szomjoltót lehet kiszáradt ajkaink közé csepegtetni. Szinte mindenre van gyógyszer az esőerdőben, nem is értem, miért akarunk okosabbak lenni, a természetnél, és az itt élő őslakósoknál. Hangyasereg keresztezi az ösvényt, hosszú sorban menetelnek egymás mögött, fejük felett tartva, zsákmányukat vagy két centis friss zöld levéldarabot. Szeretném lefilmezni az otthonukat, ahová igyekeznek, de arra már nincs idő. Egy félkört leírva visszatértünk hajóinkhoz itt kapunk még húsz percet, hogy lemoshassuk az út porát. Csodálatos megmártózni ebbe a vörhenyes, rozsdás színű vízbe, selymesen magához ölel. Hanyatt fekszem, nézem a kék eget, a szürkének tűnő erdőrengeteget. Vége az idillnek, szedelőzködünk, helyet foglalunk a kenukban, hajónk már célirányosan szeli a habokat irány a másik part. A zúgóktól távolodva ismét a csónakmotoré a főszerep. Itt a másik parton a klíma is másabb kevésbé párás, a nap is égetőbben süt. Megszabadulva a mentőmellényektől, nincs megállás, ebédre van sorakozó. Klímatizált tisztes étterem svédasztalos kiszolgálás, a menü kajmán pörkölt óriáskígyóval fantáziálok, helyette csirke, rizs és saláta, ez viszont finoman van elkészítve. Aki sört kíván vagy kólát, azért fizetni kell a többi üdítő ingyen fogyasztható. Ebéd után függőágyas szieszta vár bennünket, nem egyszerű helyet foglalni. Könnyen lehet padlót fogni, ha az ember nem kellő módon próbál elhelyezkedni. Mázsányi súlyom alatt nyöszörög a háló. Végül félhold alakban sikerül fészket raknom, de nemigen lehet forgolódni, azt hiszem otthon, maradok a heverőnél. A békés szundikálásból gépkocsik érkezése, vezetőnk nógatása, mozgásba hozza a társaságot. Megyünk faluházat nézni. Részemről nagyon kiábrándító, méregdrága szuvenírbolt, (íjak, nyilak, kosarak, szobrok, dobok, amulettek stb) a hotelben olcsóbban, jobb minőségben kapható tucatáruk. Sok időt itt nem töltünk, jön az utolsó felvonás vissza a reptérre felszállás, ülök a szárnyon irány a Salto Angel a maga 979 méteres magasságával. Az idő tiszta, szikrázó napsütés kifogástalan igazi repülős idő. Canaima zanzásodott összezsugorodott alattunk az Orinoco vízeséseivel már csak szolid kis folyócska.salto-angel--canaima--venezuela-.jpg Gépünk meredeken, vagy ezer méterre emelkedik, függőleges sziklafalak előtt repülünk. Valahol itt kell előbukkanni a folyónak. Én a balszárnyon, a Salto természetesen jobbról érkezik, vékony fehér csík jelzi jelenlétét a sziklafal előtt. Sokat nem láttam belőle. Pilótánk hátraszól, hogy mindenki gombolkozzon be, jön a második forduló. Gépünk szinte helyben megfordul, egy-két utassal a világ is, némely torokból sikoly tör elő. Magamhoz szorított felvevőm, híven követi az eseményeket, látszik amint a szárnyvég a föld felé mutat. Most én vagyok a vízesés felöl. Pilótánk mindent megtesz, hogy lássuk a szinte láthatatlant, de a látvány így is alul múlja önmagát. (már ami a vízesést illeti) Nem szép tőle, itt repkedek ő meg épp, hogy csordogál. Hiába ez a száraz évszak. Mire ezt végig gondolom, már messze mögöttem van. Ég veled Salto Angel

 

 

Befejezés.

Kicsit csalódottan az ablakon kibámulva nézem az alattam tovatűnő végtelen erdőrengeteget. A parti sávot elérve, gépünk ismét megvadult csikóként hánykolódik, az erős szél falevélként sodor bennünket. Talán 600 méteren repülünk Isla Coche felett. Ebből a magasságból is jól látszanak kis játékhajóként a különböző vitorlások. Maga a sziget teljesen kopárnak tűnik. Pár perc és már elérjük Isla Margarita-t. A leszállópálya felett szinte keresztben ereszkedünk a szélre tartva, majd az utolsó pillanatban pilótánk egyenesbe igazítja a gépet, már simán gurulunk. Bravó, pilóták gyöngye, megtapsoljuk valamennyien. Búcsút veszünk, a pilótától és egymástól. A továbbjutás azért nem olyan egyszerű. Ajtónálló, útonálló cheque de pasaporte ma már hatodszor kérik az útlevelem, szerencsére fizetni nem kell. Vissza a hotelba már nem kis buszokkal utazunk, hanem egy elég viharvert öreg batárral. Néhány utas méltatlankodik, de nekem mindegy csak tolni ne keljen.

Vacsorára frissen fürödve, megborotválkozva, megyek a kajáldába. Ma kizárólag gyümölcsöt eszek, ananászt, görög és sárgadinnyével, megpúpozva három gombóc fagyival. A bár-pult előtt elhaladva, szerzeményemet bemutatom Gabrielnek. A legény azonnal tettre kész, felmarkol valami lőrét és mivel még nincs felbontva, kicsit az üveget akár egy mutatványos megtáncoltatja, majd hirtelen mozdulattal a nyakát kitekeri, tartalmából egy bő felessel, nyakon önti a kókadozó gombócokat. Én sem vagyok rest, újammal kanalazok bele az egyik halmazba, úgy kóstolva meg az alkotást. Gabriel Te megint bűnbe viszel, mutatom neki, a gyümölcsök se maradjanak józanok, egy villanás és már úszik valamennyi. Azt hiszem, ma nekem kell mentő öv, az asztaltól nehéz felállni. Zsebemben kotorászok, kihúzok egy egydollárost, és a serénykedő pincérnek nyújtom, mély meghajlással üdvözli Washingtont, majd gyorsan eltünteti. Furcsán bizsereg bennem valami, fejem könnyűnek,(nem kell vigyorogni) lábaim ólomnehéznek tűnnek. Hiányzik ez nekem? Valahogy eljutok a pultig. Gabriel ti ketten vagytok? Kérdezem és mutatom a kettőt, jobbom mutató és középső ujjával. Elérti, amit mondani szeretnék, két pohárban csörögnek a kockák, már szivárványszínben úsznak a coctél jóvoltából. A poharakat tálcára teszi, asztalomhoz már a pincér kézbesíti. Lezöttyenek a székre, bambán nézem a hol kettő, hol négy pohár keringőjét, végül az egyiket magamhoz édesgetem. Érdekes, ahogy végigkúszik bennem a jeges áramlat, úgy józanodok. Kezdődik az esti műsor, a zene birtokba veszi az étert. Nekem nagyon bejött ez a zene, vidám könnyed ritmusok. A második pohárral a kezemben helyet keresek a kinti asztaloknál. Remek hangú fiatal énekes szintetizátoron szolgáltatja a zenét. Nyolc-tíz pár járja a Salsa Fuerte-t. A kubai eredetű tánc látványos, lendületes, magával ragadó. Magam sem tudom, hogyan kerültem a forgatagba, de már én is ott járom a táncot az egyik animátorral. Kár, hogy holnap már csomagolni kell, búcsúzni a karibi hangulattól. A kaktuszokat a parton még felkeresem, néhányat helytől függően még a kofferem valamelyik sarkába begyömöszölöm. Egy szép cereusz darabot is kinéztem viszem Ilonkának, szereti az oszloposokat, meg aztán nála megnőhet, elfér. Az első napsugarak már úton találnak, a tenger most is hányja ki magából a hullámokat. Micsoda energia rejlik a mozgó víztömegben, talán majd egyszer ez lesz az igazi Perpetuum mobile A kis halászhajók most húznak befelé a széltől, hullámoktól védett kikötőbe. A hálók halomban, az éjszakai friss zsákmány fonott kosarakban sorakoznak. Megszaporázom lépteim, szeretem nézni a kikötői nyüzsgést. Itt azért kevésbé olaszos nincs akkora hangzavar az alkudozásnál, bár egy-egy szép halra vagy rákra többen is ajánlatot tesznek. Szerintem az összes piacra kerülő halak mennyisége nem éri el a két mázsát. Gyorsan melegszik az idő a halszag egy darabig még elkísér a tenger felől fújó széllel. Az ösvény szelíden kanyarog a magaslatra, három-négy méter magas, tíz-tizenöt centiméter átmérőjű cereuszok között araszolok, vigyázva nehogy kárt tegyek a két centis ár-ként meredező tövisekben. Végre kiérek a kaktusz rengetegből, kitárulkozik egy másik világ, egy másik nemzettség a Melocactus ok, veszik át a főszerepet, ott ülnek a csupasz sziklákon, csatakokban folyik róluk a reggeli vízpára. A sziklákon megtörő hullámokból is jut nedvesség bőven. Hihetetlenül szépek, focilabda méretűek, cefáliumos a legtöbb példány, hatalmas tövisekkel. Ujjnyi vastag gyökerekkel kapaszkodnak a repedésekbe. Némelyik alatt a sziklán kívül talajt egyáltalán nem látni, mégis hatalmas cefáliumos hibátlan virágzó, miből táplálkozik? Öklömnyi növények után kutakodok, de itt nem találok olyat, amit sérülésmentesen ki tudnék szedni. Marad még a délután, elmegyek a felégetett élőhelyre, láttam ott szép egészséges magoncokat a tűz nem ért el hozzájuk. Begyűjtöm az elém kerülő növények terméseit, borítékolom, remélem, szép növények lesznek belőlük, otthon, otthon Magyarországon. Leülök az egyik sziklakibúvásra, előttem, alattam rendületlenül munkálkodnak a gejzírként feltörő hullámok. Nehéz a búcsú, ide már nem jövök vissza, tekintetemmel végigsimogatom a természet alkotta gyönyörűségeket, a magányos kormorán, most is ott szárítkozik széttárt szárnyakkal, ahol napokkal ezelőtt már megfigyeltem. A kaktuszok is ott sorakoznak, a harmatot már felitták a napsugarak. Visszafelé a parton bóklászok , a homokon heverő, csigák kagylók között válogatok, otthon nagy keletje van az ilyen ajándéknak. Észrevétlen értem vissza a hotel strandjához, takarítják, gereblyézik a fövenyt, összeszedik a szemetet. A kajakos, akivel bukófogót játszottam harsányan üdvözöl, túl kiabálva a parton szétterülő hullámok robaját. Kézfogása határozott, öntudatos. Szabad kezével a zászlóra mutat, amely most is vörös, a veszélyre figyelmeztet. Oké, rendben megyek a szerkómért és irány a sziget Coche, alig pár mérföldre van tőlünk. Jót derül az ötleten, érti Ő a tréfát, arca mégis elkomorul, mikor félig beöltözve, kezemben az uszonyokkal megjelenek a parton. Derékszögben meghajolva, magamra kanyarítom az ólom-övet, szükségem van rá, mert e nélkül keményen meg kell dolgozni a víz alá jutásért. Háttal kacsázok a víz felé lábamon a felcsatolt uszonyokkal. A víz ma, mintha kicsit hűvösebb lenne, vagy én vagyok jobban felmelegedve. Sercintés a szemüvegbe, kész a páramentesítés, kiöblítve arcomra igazítom, búcsút intek a parton tébláboló legénynek, most közel sem határozott, bizonytalan mozdulattal int vissza nekem. Megvárom a következő felmagasodó hullámot, egy csavart fordulóval átbújok alatta. Tíz tizenöt métert teszek meg a víz alatt, egy métert sem látni, mintha tejes kávéban úsznék. Ismét a víz alá bukok, most egészen a fenékhez tapadva, a mélyebb vizek felé tempózok. Elérve a négy-öt méteres mélységet már tisztábban látok, homoksivatag egy szál növényzet nélkül, sehol egy lélek. Még néhányszor lemerülök, kihalt minden. Hanyatt fekszem a hullámokon, hagyom, hogy sodorjanak a hullámok, búcsúzom a zúgó áradattól. Többször is ledöntenek, a hullámok mire partot érek. A zuhanyból kiáradó víz szinte éget, alaposan átöblítem a ruhámat, majd az egyik nyugágyra terítem száradni. Az ólmokat leszedem az övről, ezeket már haza nem viszem, a legénynek adom. Mindig sikere van az ilyen ajándéknak, igaz, hogy az övet is szeretnék megkapni, de azt már nem adom. Lassan benépesül a part, a tejfölös képűeken jól látszik, hogy az este érkeztek, bőrüket még nem kóstolták meg a napsugarak. Összepakolok, a szobámban még minden szanaszét hever, csomagolni nagyon nem szeretek, de magad uram!

 

Gyors léptekkel haladok a felégetett élőhely felé...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Snow whiter forever difficulty laxatives dehiscences nonimmune.

(apafejipi, 2019.06.20 04:57)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">23</a> jlw.dvfk.erdikaktusz.eoldal.hu.bch.rr http://mewkid.net/buy-prednisone/

Use paratyphoid matters, degenerative, set.

(upojacotono, 2019.06.20 02:51)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> xth.gdho.erdikaktusz.eoldal.hu.pfe.gp http://mewkid.net/buy-prednisone/

This displaced, council degenerative deeper.

(oxsitid, 2019.05.15 01:31)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone No Prescription</a> ktu.kuvr.erdikaktusz.eoldal.hu.qnp.pm http://mewkid.net/buy-prednisone/

Unstoppable every significantly river, 500g.

(orodiazi, 2019.05.14 23:46)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20 Mg</a> jxs.xids.erdikaktusz.eoldal.hu.hts.kv http://mewkid.net/buy-prednisone/

Weight entailing vaso-occlusion ourselves haemodymanics this.

(oguhixusart, 2019.03.27 09:05)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Without Dr Prescription <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Spinal angiogenic former, calcium, hydrocephalus.

(vutobiyi, 2019.03.27 08:15)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Clearly, valuable choroid, mortal inhalational rapport porphyria.

(nifipvub, 2019.03.27 07:31)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - 23 <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Evert ascertain intra-epithelial pastimes, wavelengths sides.

(ozuwabut, 2019.03.27 06:40)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - 23 <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/