1979 márciusában megjelent „Tükör” újság 44. oldalán - melynek „Hétvége” rovatának egyik cikke a „kertészkedés” – az alábbi riport olvasható. Ebben a riportot készítő újságíró – Molnár Aurél – Kern Péter akkori MKOE elnököt interjúvolta. Mi másról is lehetett volna szó, természetesen a kaktuszokról.

 Kaktuszokról, szeretettel

   A kaktusz a tudatlanság áldozata. Ember és állat fél tőle, szúrós szőrcsuhába öltözve, lakatlan sivatagokban éli remeteéletét.

  Ilyen ellenszenvvel gondoltam a kaktuszokra én is, feledve, hogy ha ritkán találkoztam vele, gyönyörű virágját milyen őszintén megcsodáltam. A kaktuszt, mint agresszív és formabontó növényt, kiközösítettem a növényvilágból.

  Most eljött az ideje, hogy a kaktuszoknak elégtételt szolgáltassak. Kern Péter gyűjteménye rádöbbentett arra, hogy a kaktusz is, miként minden növény, tövisei, bizarr formája ellenére (vagy éppen ezért) a természet játékos csodái közé tartozik. És semmi rendkívüli nincsen abban, ha az egyik ember – anélkül, hogy a töviseit a szemére vetné – a rózsát, a másik ember meg a kaktuszt kedveli.

  Karel Capek jóízű novellájában egy kaktusztolvaj a keblében rejti el a lopott holmit. „Nem is sejti – szólt szégyenlősen -, milyen kellemes szúrása van egy ilyen kaktusznak…”

   Minden irónia nélkül kijelentem, hogy a kaktuszok is megérdemlik a szeretetünket, sőt, a csodálatunkat. Titokzatos lénye a kaktuszgyűjtők szenvedélyét is érthetővé teszi.

   Kern Péter is szenvedéllyel gyűjti, illetve neveli a kaktuszokat. Tőle tudom meg azt is, hogy a kaktusz nemcsak a sivatag lakója. Megtalálható az Indiai-óceán nyugati partjain éppen úgy, mint Peru hófedte, ötezer méteres csúcsain. Európa Kolumbusz révén ismerkedett meg velük, de Magyarországra csak századokkal később érkezett el. A XVII. szászadban már megtalálható a főúri kertekben.

  Állítólag Goethe is nevelt kaktuszokat Weimarban, és Kossuth Lajos is turini kertjében. Egy kaktuszféleség, a Cerus (helyesen Cereus) peruvianus, 1873-ban Kossuth gyűjteményéből került előbb a kolozsvári, majd onnan a szegedi egyetem botanikus kertjébe.

  A kaktuszfélék európai elterjedésében a magyar tudósok is jelentős szerepet játszottak. *Menyhárt László jezsuita szerzetes 1889-ben misszionáriusként Kelet-Afrikában, a Zambezi környékén gyűjt kaktuszokat, Anisits Dániel, mint az assuncióni (Paraguay) egyetem tanára a századforduló idején több mint negyven féle kaktuszt küldött Berlin-Dahlembe Karl Schumann-nak, az első európai kaktuszgyűjtő egyesület megalapítójának. Az eddig ismeretlen **fajtákat Schumann nevezte el, közülük egy ma is ****Anisits nevét viseli.

    A *****kaktuszgyűjtők ma már nemzetközi szervezetekbe tömörülnek. Kern Péter is kapcsolatot tart e szervezettel, tiszteletbeli alelnöke (?) az angol egyesületnek, cikkei jelennek meg a nemzetközi – köztük a japán – szaklapokban, részt vesz és előadást tart a kétévenként rendezett kongresszusokon. Jelenleg éppen a szocialista országok ***kaktuszgyűjtőinek az idén, június elején, Budapesten rendezendő szimpóziumát készíti elő.

-     Vajon miért olyan népszerű ez a titokzatos növény?

-     Ez a bizarr formájú növény szépen dekorálja a modern lakásokat – mondja Kern Péter.  Rendkívül változatos virágokat hoz, s a virágok a Dior választékába kívánkozó illatokat – rózsa, jázmin, vanília – lehelik. Én ifjú házasként jutottam el az első kaktuszomhoz, megszerettem, jött a többi, s mire észrevettük, már ötven kaktusz volt a lakásban. Így ébredt fel bennem az érdeklődés, majd hozzákezdtem a kaktuszok tanulmányozásához, beszereztem a szakkönyveket, s végül laikus botanikus lettem.

       - Milyen különleges növények vannak a gyűjteményében?

     - A Lophophora Williamsiit az aztékok Peytlnek nevezték. Ez volt az aztékok szent növénye. Megszárítva nagy ünnepeiken kábítószerként élvezték. A Peytlben tizennégy féle alkaloida található, amelyek a fogyasztóját gyönyörteljes lázálomba ringatják. Ilyen Peytl-szekta még ma is létezik az USA déli államaiban. Van aztán egy Opuntia-félém, amelyen a bíbortetvek tenyésznek. Mielőtt ******I. G. Farben a szintetikus festékeket föltalálta, az ajakrúzs ebből a kivonatból készült. A kaktusz titka az, hogy más, mint a többi… Egyéniség a növények között, ezért a gondozása is egyéni módszereket kíván. Szerintem a kaktuszgyűjtés a boldog élet titka…

Molnár Aurél

Megjegyzések és helyesbítések

*Menyhárt László jezsuita szerzetes 1889-ben misszionáriusként Kelet-Afrikában, a Zambezi környékén gyűjt kaktuszokat,…

Ez elírás, valószínű egyéb pozsgásokról lehetett szó Afrikában.

** fajokat

*** kaktuszgyűjtő egyesületeinek

**** Gymnocalycium anisitsii (Schumann) Britton & Rose 1922

Dr. Karl Schumann még 1900-ban írta le és nevezte el a fenti kaktuszt, akkor még Echinocactus anisitsiinek, ezt az amerikai rendszerező páros, Britton és Rose 1922-ben Gymnocalycium anisitsii néven állították a mai rendszerbe.

***** kaktuszgyűjtő egyesületek

******I. G. Farben

 Téves, ez egy német „Festékipari Szindikátus Részvénytársaság” (INTERESSENGEMEINESCHAFT FARBENINDUSTRIE AKTIENGESELLSCHAFT). 

A hétköznapi újságírásban a kaktuszokkal kapcsolatos ismeretek még meglehetősen hiányosak voltak. A fajnevet hol kis, hol nagybetűvel írták, és a dőlt betűk alkalmazása sem volt következetes a szövegben. A Peytl – helyesen peyotl. A kimutatott alkaloidák száma pedig feltehetőleg a tudomány akkori álláspontját tükrözi. Egy kis részlet a cikk végéről - az eredeti írás közlésével egyetemben - a Kaktusz-Világ 2009. május-júniusi számában jelent meg sok más, érdekes olvasni való mellett. 

A Kaktusz-Világ Takács Edénénél előfizethető, 2030 Érd, Gellért u. 15. 

ancikaneni@citromail.hu

A régebbi számok is megrendelhetők Rigerszki Zoltánnál.  

zoltanrigerszki@hotmail.com

Kiss Csaba

2011. március 30.

erdikaktusz@gmail.com

obregonia@freemail.hu       Kiss Csaba

adsl783520@t-online.hu     Jokhel Csaba