Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Növényrendszertan

Mezőgazdasági növénytan

Szerkesztette: Dr. Turcsányi Gábor

Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 2001.

ISBN 963 356 359 3

 

NÖVÉNYRENDSZERTAN

(A kaktuszokra vonatkozó része)

 

REND: SZEGFŰVIRÁGÚAK (CARYOPHYLLALES = CENTROSPERMAE)

 

Legfőbb ismertetőjelük, a magkezdemények centrális placentációja. Régebben használt elnevezésük a „Centrospermae” is erre utal. Virágaik sugaras szimmetriájúak, rendszerint öttagú körökből állnak és csaknem mindig ciklikusak. Nagy színes levelekből álló vagy extrém módon leegyszerűsödött virágtakarójuk gyakran lepel. Lágyszárú, gyakran szukkulens növények, de esetenként előfordulnak közöttük fásszárúak és polikambiális vastagodásúak is.

 

Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)

 

A családot esetenként külön rendbe (Cactales) sorolják. Magkezdeményük és magjuk szerveződése, továbbá annak alapján, hogy antociánok helyett betalainok képződnek bennük, elsősorban a Phytolaccaceae családdal hozhatók kapcsolatba. Közöttük a törzsszukkulens életforma az uralkodó. A család legfontosabb ismertetőjegye a rügyszemölcsök (areola) képzése. A legtöbb kaktusz levéllemeze teljesen redukálódott. A levélalapok terjedelmes levélpárnákká (podarium) alakulnak, amelyek bordaszerű sorokba rendeződnek, s rajtuk fejlődnek a tövisekké vagy szőrökké módosult levélkezdemények. Sok kaktusznak csőszerűen megnyúlt vacka vagy virágcsöve van, amely a kocsánnyal és a termőt körülvevő fellevelekkel (pericarpellum) együtt alkotja a reproduktív hajtást. A spirálisan elhelyezkedő fellevelek fokozatosan mennek át sziromszerű takarólevelekbe. Leggyakoribb virágképletük: K.. C.. A.. G(..). Magházuk középső vagy alsó állású. Termésük sokmagvú, húsos bogyó. Sok faj termését szívesen fogyasztják. Gazdasági jelentőségük mindenekelőtt Amerika sivatagi és félsivatagi tájain van: szélsőségesen száraz éghajlat alatt az egyetlen tűzifát és építőanyagot szolgáltató növények. Egyes viaszos Cereus fajokból fáklya készül. A fügekaktuszok (Opuntia tuna-blanca [sin. Opuntia ficus-indica], Opuntia ficus-indica, Opuntia compressa) húsos termése gyümölcs. Az Opuntia ficus-indica és az Opuntia hernandezi a skarlátvörös festékanyagot termelő bíbortetű fő gazdanövényei lehettek. Gyakran erősen gyomosítanak. Itthon elsősorban dísznövényként ismerjük őket.

 

A szakkönyvből kimásolta: Kiss Csaba

2011. december 19.

 

 

Fogalommagyarázat:

 

centrális placentáció: A magház falának azon részét, ahol a magkezdemények ülnek, maglécnek (placenta) nevezzük. A magkezdemények magházban való elhelyezkedése alapján megkülönböztetünk szegélyi (marginális), fali (parietális), szögleti (anguláris), tengelyi (axiális, centrális) és alapi (bazális) placentációt.

 

polikambiális vastagodás: Eltér a megszokottól. Ilyet figyelhetünk meg a cukorrépa répatest(rész)ének gyökér eredetű részében. A vastagodást egymás után képződő, járulékos kambiumgyűrűk működése eredményezi. A másodlagos vastagodás különleges esete. A libatopfélék és az amarántfélék családjához tartozó növények szárában és gyökerében egyaránt előfordul. A sztélében megalakul ugyan egy összefüggő kambiumgyűrű, amely fa- és háncslemezeket hoz létre, de csak rövid ideig működik. A szállítólemezeken kívül a perikambium is osztódásba kezd, és egyes részein szállítószövetet, más részein pedig raktározó alapszövetet fűz le. Rövid működés után ez is befejezi az osztódást, miközben legkülső származékaiból újjászerveződik egy harmadik, negyedik stb. kambiumpalást. Ez így folytatódik tovább a tenyészidő folyamán. Ez a vastagodás tehát koncentrikus edénynyalábköröket alakít ki a kéregben (pl. a répatest rövid szártagú hajtásában és gyökér eredetű részében is). A másodlagos bőrszövet, a periderma szintén hamar megjelenik.

 

kambium: A nyitvatermők és a kétszikű növények szárában a hossznövekedést általában jelentős másodlagos vastagodás kíséri. A hosszanti növekedés a tengelycsúcs származékainak, míg a másodlagos vastagodás másodlagos merisztémák keletkezésének és működésének az eredménye. Minden olyan merisztémát, amelyből másodlagos vastagodás megindul, kambiumnak nevezünk. A kambium bármelyik élő szövetrészben (pl. elsődleges kéregben, bélsugárban, háncsban) létrejöhet. Az általa létrehozott szövetek másodlagosak.

 

merisztéma: A fiatal, általában nagy sejtmagvú, plazmadús, vékony sejtfalú, intenzív osztódásra képes sejtcsoportokat nevezzük osztódó szöveteknek vagy merisztámáknak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.