Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEPTEMBER

 

Tovább a  I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. hónaphoz.

 

Szeptember

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok az év 9. havában - és néhány kaktuszfaj is virágzik, de lassan készülhetünk nem fagytűrő kedvenc pozsgásaink téli elszállásolására. Időben elő kell készíteni a teleltető helyet, hogyha váratlanul hidegre fordulna az időjárás, ez ne okozzon problémát és kapkodást. A teleltetésre szánt helyiséget gondosan takarítsuk ki, szükség esetén fertőtlenítsünk, fessünk vagy meszeljünk, majd jó alaposan szellőztessük és szárítsuk ki. Az ablakok, ajtók, szellőztető nyílások jól záródjanak, és ne fagyhassanak be. Az ajtó mögé célszerű kialakítani egy szélfogó fülkét. A növények idei hajtásainak fejlődése fokozatosan leáll, elkezdődik a növények edzése. Ha lehet, éjjel-nappal folyamatosan hagyjuk nyitva az üvegházat, de éjszaka mindenképpen szellőztessünk, mert ez fokozza ellenálló képességüket a teleltetés viszontagságaiban. Csökkentsük az öntözés mennyiségét és gyakoriságát, ami ebben az időszakban inkább késő reggel történjen, hogy legyen alkalma még nappal a víznek gyorsan elpárologni a növény testéről. A vízadagolás legyen szinkronban a mindenkori időjárással, vagyis, ha hosszan hűvös a szeptember, akkor igen mérsékelten öntözzünk, "indián nyár" esetén bő lére ereszthetjük. Azt is figyelembe vehetjük, hogy a szeptember csapadékban legszegényebb hónapja az évnek. A tápoldatozást erre az évre már ne alkalmazzuk. A szabadból behozott növényeket mindenféle kártevőtől szabadítsuk meg. Kora ősszel még egy kombinált védőpermetezésről (tetvek, gombák ellen) gondoskodjunk még akkor is, ha semmilyen kártevőre utaló nyomot nem találunk. A nagyon hosszú tél alatt a lappangó, megbúvó élősködők jóvátehetetlen hatalmas pusztítást okozhatnak. Az őszi permetezés hasonló, mint a tavaszi, vagyis rovarokra és gombákra is alkalmazzuk. A teljes hatékonyság elérése miatt 8-10 nap múlva ismételjük meg a vegyszeres kezelést esetleg más, de azonos hatásfokú szerrel. Ha még nincs kellő tapasztalatunk, kérjünk segítséget rutinos gyűjtőtársainktól, vagy szakboltok szakembereitől. Permetezéskor tartsuk be a vonatkozó szabályokat és utasításokat saját magunk, környezetünk és növényeink érdekében! A magoncok további tűzdelését függesszük fel. Amelyekkel nem végeztünk, azokat tavasszal nyugodtabb és biztonságosabb körülmények között folytathatjuk. Az időben kitűzdelt magoncok ekkorra már annyira megerősödtek, hogy a többi növénnyel együtt tarthatók. Az árnyékolást szüntessük meg, mert az ősz folyamán a lehető legtöbb fényt kell biztosítanunk számukra.

Az árnyékoló (raschel) hálót egyszerűen tekerjük fel az üvegháztető végére, hagyjuk ott a tél folyamán, tavasszal csak vissza kell tekerni és rögzíteni. A Schlumbergera truncatat (karácsonyikaktusz) szeptember közepétől október végéig tartsuk viszonylag szárazon, úgy, hogy a szártagok ne zsugorodjanak. Nagyon hűvös (16 C fok), de világos helyre állítsuk, és ezután már ne bolygassuk, ne forgassuk a növényeket, mert ilyenkor képezik a virágbimbóikat. Ha megzavarjuk nyugalmukat, a bimbókat elveszíthetik, mielőtt pompás virágözönükben gyönyörködhetnénk. A Melocactusokat, Discocactusokat és néhány Cereust már ebben a hónapban 16 Cº-os helységbe kell vinni. Ha hiánytalanul elvégeztük e havi teendőinket is, nyugodt lelkiismerettel pihenhetünk szeptember végén.

 

KISS Csaba

 

NAPTÁRTÖRTÉNET

 

SZEPTEMBER

 

 

A kaktuszkiállítások kapcsán a szeptember - ez az egyik legkülönlegesebb hónap talán - néhány gondolatot, és naptártörténeti áttekintést is érdemel.

Nálunk régebben (jobb híján?) Szent Mihály havának is nevezték, akinek az emlékét e hónap 29. napjára eső neve őrzi. E hónapnál érdemes egy kicsit elidőzni, mert nagyon fontos az északi félteke mérsékelt égövében élő emberek életében. Szeptember a nyár vége, de a köztudatban inkább az ősz kezdete. Ekkorra véget ér az üdülési szezon, a nyári pihenő, az igazi vakáció. Újraindul a termelés, kezdődik az iskola. Általában a labdarúgó őszi bajnokságok és a törvényhozó testület, a parlament őszi ülésszakának is a kezdete. Ez a hónap az őszi betakarítás, a szüret (és természetesen a velejáró szüreti bálok, mulatságok) elindítója. A népi hagyomány néhány napot és eseményt ki is emel. A nyár üdítő gyümölcsének, a görögdinnyének a búcsúja 5-ike Lőrinc, a dióverésé 12-ike Mária napja, szeptember végén pedig az őszibarack már nem a fáján díszlik. Szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség (latinul: aequinoctium, ejtsd: ekvinokcium), ilyenkor a nap pontosan K-en kel és Ny-on nyugszik, a nappal és az éjszaka időtartama pedig az egész Földön egyenlő. Ekkortól karácsonyig egyre rövidülnek a nappalok (karácsony szláv eredetű szó, jelentése: legrövidebb nap).

Hogyan lett a szeptember, amely latinul hetedik jelentésű, mégis az év 9. hónapja? A válaszra kicsit vissza kell tekinteni a múltba, de nemcsak a középkorba, hanem az ókorba is, méghozzá az akkori világbirodalom fénykorát élő központjába, Rómába. A római naptárban, az ókori római mitológiából ismert háború istenéről, Marsról elnevezett március hónappal indult az év, ugyanis ekkor kezdődtek el a tényleges tavaszi munkák. Ebből természetesen következik, hogy a szeptember volt a 7. hónap Julius Caesar naptárreformjáig.

Adódik rögtön a második kérdés, miért volt szükség naptárreformra? Az idő szakaszokra bontása a csillagászati megfigyelések által tapasztalt természetes alapegységek alkalmazásával gyakorlattá vált. Ilyen alapegység volt a Föld egyszeri saját tengely körüli megfordulása, a nap, a Hold változásainak ismétlődő periódusa, a hónap (4 hét), és a Föld Nap körüli keringésének egy teljes ciklusa, az év. A gyakorlatban is használható, pontos ciklikusságot adó egységes rendszert - naptárt - nehézkes volt összeszerkeszteni amiatt, hogy ezek a természetes alapegységek (nap, hónap, év) egymásnak nem egészszámú többszörösei voltak. A történelem folyamán többféle év volt alkalmazásban. Időrendben az első, a 12 teljes holdváltozásból álló 354 napos holdév volt. Ez viszont 11,25 nappal rövidebb a tropikus évnél, ezért az évszakok kezdete egyre későbbre tolódott. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy kb. 3 évenként egy 13. ún. szökőhónapot iktattak be (luniszoláris év). A gyakorlati élet céljainak megfelelő naptárt csak úgy szerkeszthettek, ha a Föld egy teljes napkörüli keringés idejét, a tropikus évet vették alapul. A tropikus (napfordulóra vonatkozó görög szó) év a Föld tavaszponttól tavaszpontig tartó egyszeri teljes keringési ideje: 365 nap 5 ó. 48 p. 46 mp. Mivel az évszakok változása e keringéstől függ, a tropikus év („napév”) a polgári naptár alapja.

 

Jelenlegi naptárunk – a Gergely-naptár - előfutárát, a Julián-naptárt, amely a holdév helyett napévet használt, Julius Caesar (i. e. 100-44. márc. 15.) vezette be időszámítás előtt 46-ban. (Születésének hónapja a római Quintilis, azóta is világszerte az ő nevét viseli.). A 12 holdhónapból álló holdév mindössze 354 napos volt, mivel egy holdhónap 29,53 napot tett ki. A Julián-naptárban minden három 365 napos évet egy 366 napos szökőév követ. Ezzel a korrekcióval is eltért a tropikus évtől, és a különbség a 16. sz-ra már 10 napra szaporodott. 1582-ben XIII. Gergely pápa újabb naptárreformot hajtott végre. Beépítette a 10 napot (okt. 4-ike után 15-ike következett), a századfordulók közül pedig a 400-al oszthatók maradnak szökőévek. A gregorián év és a tropikus év közötti eltérés így olyan picivé zsugorodott, hogy csak 3000 év múlva lesz szükség 1 plusz nap beiktatásához.

 

Felhasznált irodalom: ÚJ MAGYAR LEXIKON

 

Írta: Kiss Csaba

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.