Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új nemzedékek

Új nemzedékek
 

 Mint minden kaktuszait szerető ember, ő is kimegy a gyűjteményéhez, hogy lássa, mi történt tegnap óta, milyen szembeötlő változásokon mentek át kedves kaktuszai amióta nem látta őket. Egészen fiatal kora óta, minden nap megtette ezt a néhány métert a lakhelye, és a kaktuszház között. Ez mára már egy szertartássá változott. Megrögzötten adott a külsőségekre. Magára öltötte azt a ruháját, amiben a legjobban szeret kaktuszai között tevékenykedni, fejére húzta hetyke kis sapkáját, ami nélkül egy lépést sem tenne sehová, majd felső zsebébe csúsztatta a legfontosabb eszközeit. Ceruzákat, néhány névtáblát, noteszt, különböző végű csipeszeket, sőt, még alkoholos vattát is vitt egy kis tasakban. Amikor minden a helyére került, akkor látta meg azt a gyógyszeres dobozt, aminek tartalma akár az életét is megmentheti. Néhány pillanatig csak nézte, gondolkodott, de mielőtt kifordult volna a konyhából, előtte gyorsan még azt is becsúsztatta a csipeszei mellé. Majd elindult. Kiért kaktuszai közé, végigvizslatta gyűjteményét, felmérte a legfontosabb teendőket, erőt gyűjtött, majd nekilátott a kis növények beültetéséhez. A korábban kikevert és pihentetett talajt valamint a gondosan megtisztított cserepeket is előkészítette. Amikor végzett, hírtelen arra az elhatározásra jutott - ha már ilyen szépen süt a nap, amely arcát oly jólesően melengeti - hogy hozzákezd kitűzdelni azt a sok magoncot, amit még tavaly ősszel szeretett volna, de a hirtelen jött hideg miatt ez elmaradt.  Munka közben p5200175.jpgmegpillantotta azt a dúsan bolyhos fehér tövispárnájú Opuntia microdasis-t is, amiből már olyan sokan kértek tőle, így gyorsan elővette és letört róla néhány „levelet”. Félretette a kis darabokat, hogy majd néhány nap után elültethesse. Nem volt az ritka növény (noha a bolyhok mindig is elvarázsolták a szemlélőjét), mégis ez valamiért minden évben bőséges virágzásával hálálta meg a szerető gondoskodást. Néhány fertőzött növényt kiemelt a többi közül, hogy majd másnap a megfelelő vegyszerekkel ártalmatlanítani tudja azokat a gyapjas tetveket, amelyek minden erőfeszítése ellenére, időről időre megjelennek a féltett gyűjteményében. Minden növényt igyekezett megmenteni, mert lelkiismerete soha nem engedte, hogy egyetlen kaktuszt is elveszítsen csak azért, mert az a parazitáktól megfertőződött. Minden esetben önmagát okolta, amiért nem volt körültekintőbb, amiért nem figyelt jobban oda. Gondolataiban azonban mindig feloldozta önmagát „bűnei” alól, mert tudta, hogy így is több időt szentel rájuk, mint kedves családjára. Ez a tudat sokszor önmarcangolóvá tette. Azt érezte, hogy elhanyagolja szeretett feleségét, és egyetlen gyermekét.

 

 Mára már egyedül maradt, csak a szomszédok nyitják rá nagy ritkán az ajtót, akikkel legalább még van miről egy-két szót váltani.  Egyetlen fia messze él, jeles napokon ugyan felhívják, de mivel hallása már nem a régi, ezért nehezen érti, amit a telefonban mondanak neki. Így inkább csak szívszorító keserűséget és nem örömöt jelentenek számára ezek a beszélgetések, mert csak össze-vissza beszél zavarában. Ugyanakkor alig várja, hogy ismét halljon tőlük vagy felőlük valamit. Tudja, hogy nyáron majd ismét hazajönnek és ez erőt ad a hétköznapok gondjaihoz. Amikor először látta unokáját, el sem hitte, hogy teljesülhetett álma. Valamikor a fia mellé szeretett volna egy kis cserfes leányt is, de az élet ezt nem adta meg nekik. Mára már nem bánkódik ezen. Hamarosan láthatja őket és a kaktuszai mellett már csak ez a legfontosabb számára ebben az életben.     

 

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan! Már nyomdában a

Színes virágcserepek!

borito.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Új nemzedékek.

(Libnárné H.Ilona., 2012.07.25 21:34)

Gratulálok Csaba!!.
Nagyon jól össze szedted, csak így tovább .Várjuk a következőt.

Re: Új nemzedékek.

(Jokhel Csaba, 2012.07.26 09:36)

Köszönöm szépen Icuka. Igyekszem.

Gratulálok!

(Lukrécia, 2012.07.12 09:22)

Gratulálok Önnek Csaba ez nagyon szép kis írás. Így tovább.

Olvasta valaki?

(Kiss Csaba, 2012.05.31 09:40)

E kedves kis történet akár esti mese helyett is szólhatna a gyerekekhez. Az ifjúság vagy szüleik nem bukkantak még rá, vagy igen? Én minden esetre gratulálok az újabb ötletedhez és az élményadáshoz. Várom a következő sztorit!

Re: Olvasta valaki?

(Jokhel Csaba, 2012.05.31 21:18)

Köszönöm Csaba, hogy írtál néhány sort. Talán más is bátorságot merít, és megosztja velünk gondolatait.
Néhányan már jelezték, hogy elolvasták, és szóban véleményezték is. Tudod milyen nehéz egy őszinte véleményt kapni egy írásunkról, holott a legnagyobb öröm arról olvasni, hogy a számunkra oly kedves kis írásunk másnak is tetszik. És ha így van, akkor ettől kapunk ismét szárnyra, hogy elgondolkodhassunk egy következőn.
Sokan viszont nem tudjátok, hogy jó néhány írásomnak vannak bizonyos részei, amelyek valóságos alapokra épülnek. Ebben a részben az Opuntia microdasis szártagok, amelyeket tényleg összegyűjtött valaki, a magokat tényleg összeszedte, de már elültetni, elvetni nem maradt ideje. De bízzunk abban, hogy talán mégis megláthatja a kaktuszokkal teli, virágzó mezőt.
Köszönöm mindenkinek.